Az a bizonyos feeling

Máma reggel, miután magamba foglaltam a szokásos kávét morózussan porózussan felsattyogtam a VMI-be. Jó kis vadászati állattant flick-flack lehallalgatom. Ahogyan pakolok le látom, hogy K. D csoptárs előkap egy kiló kenyeret, na mondom jól kezdődik előkerül egy szép szál kolbász is. K módszeresen végig kínált mindenkit no hát nekem is előre kéne ülni.
-Kéne még hagyma is
-Lehet hogy akkor kivágnának
-Aha, sajtot valaki?
-Kérek kérek, de csak az íze kedvéért
Kolbász valahol leesik
-Ah nem baj oda ugyse lépett senki én figyeltem
-Paradicsomot, hazamenősők na ez a lealjasodás, hogy egy koleszos etet benneteket.
-Kéne pálinka
-Franc -csapok a fejemhez a lapos fent maradt a koliban....
-Ez  volt életed hibája
Tanár belép:
-Na ezt kurva gyorsan hagyjátok abba.
Kaja elpakol kolbász rág, harap, nyel fuldokol...
Tellik csodás mederben  az óra. Máma vadnyomokról tanultunk.
Aztán a kakiról. Kicsi ibrikben adogattok körbe egymásnak a mintát tanító bácsi külön kért, hogy ne bontogassuk szét az M&M drazsékat ,amúgy frankón a jegyzetben is így van jellemezve a szimpla vaddisznó ürülék....
Rövid monológ:
A vadbiológosok perverz szokása, hogy előszeretettel mennek ki terepre kulát gyűjteni. Igaz sok infó leszürhető belőle node egy-egy adagért mi a a szarnak annyit utazni....
Ezen a dián látható hogy ez egy gímszarvas  hullatéka a vaddisznóé más a szaga is....
...sőt az íze is /K.D/
-De azért ne szagolgassátok már én se szoktam...
Miután végignéztünk 600 praclinyomot (tudom hogy ezeket nem így mondják, jó)?! és 2 tonna kaksit vége lett ennek is.