Itt van ez a tök jó, de depressziv és sajnos reális cikk egy tök jól blogból:
Innen az ötlet hogy most én is ríjjok egy barátságos szösszenetet.
Réges- régen még az első aranykorom idején azt hittem a barátságot az idő és a kitartás méri le. Mondván, hogy ha ennyi mindenen keresztül mentünk és ennyi ideje kitartottunk egymás mellett akkor ez örökre szól. Ennyi mindenen baszki kis kamaszok voltunk gyakorlatilag minden a valagunk alá volt passzintva és csak a bündi kis gimibe kellett bejárni a fennmaradó időben meg ráértünk öri-barik lenni. Az élet változik sajnos kikerülsz egy védett környezetből át kell variálni a rutint, hogy mint oldjátok meg a személyes kontaktokat. Ugye mint Szisz azt megmondta én szeretem magam mellett tudni a barátaim nos igen nem árt az ha klaviatúra nélkül tudunk kommunikálni. Akkori legjobb barátnőimről ma már semmit nem tudok csak az, hogy egyikőjük sem az a kedves, jófej csaj, akiket akkor megismertem. Egyikőjük tipikusan az egyetemi elrettentő példává fejlődte ki magát (az újgazdag, lovas, hülye picsa). Nem szeretem ezt a tipust és, ha ő ilyen akar lenni nekem nem kell elviselnem talált egy másik hülye picsát...jól elvannak. Nem ő hiányzik hanem az énjének az a része ami akkor volt. Tízen éves korra azért erős nyitottság, befogadó készség lendület, jellemző fiatal vagy nyilván kevesebbet éltél meg könnyebben adod ki magad. Aztán az idő múlásával rutinosabb vagy ismered a különböző embertipusokat jó esetben a szitán is átlátsz. Nem arról van szó, hogy kiégsz, hanem arról, hogy megtanulsz nem naivan állni mindenkihez.
Nem szeretem azt, ha valaki napjában 60szor elmondja mennyire spanok vagyunk túl látványosan akar közel kerülni hozzám ez általában álságos . Idő kell az emberi kapcsolatokhoz. Nem szeretem azokat a barátnőket se akik okos stájliszt tanácsokkal látnak el az első héten.
Kinek mi a fontos. Mondjuk a munkája a féltve őrzött párkapcsolata. Meg akar élni a barát is nem akar egyedül megrohadni tán ezért fontos neki a párja persze azt sosem értem miért jó kizárólagosan a párunkba bújva tengeti napjainkat vállalva a kockázatot, hogy irgalmatlan hamar elegünk lesz a másikból, de ez nem az én dolgom számomra Gerlén kívül is van világ és ez közre játszott abba , hogy még mindig együtt vagyunk.
Nálam az is neheziti a dolgot hogy Csajágaröcsöge alsón lakom és még a legközelebbi barátom is 50 percre lakik.
Igen bevallom, hogy alapvetően az jellemző rám, hogy esőben viharban bárhová átmegyek egy kis spanolásért velem is előfordult már az, hogy nem volt kedvem elindulni 2 órás bumlizásra.
El lehet fogadni azt hogy valaki nem ér rá, ennek tudatában is képes vagyok romokban heverni és puffogni, ha éppen kongatásra nem táncol körbe az összes barátom/haverom fűszoknyában amikor én azt kitalálom. Hát pedig lehet télleg nem érnek rá....
Pénz: sose adok kölcsön ne is kérj nem akarom mindkettőt elveszteni max 2000 Huf a, limit annyi még nem ver földhöz, ha netalántán elfelejtenéd visszaadni. Én is nagyon max ennyit kérek, de én megadom mindig.
Eddig azt boncolgattam miben változik meg a gondtalan és szenvedélyes kamaszbarátság amikor ifjúkori felnőttkori kapcsolattá fejlődik. Még, annyit, hogy manapság mindenhonnan csak az én én én és egyéb önajnár ömlik. Csodálkoztok, hogy senkinek nem jut eszébe a másikkal foglalkozni? Kezdenek kihalni a közösségi programok is. Vannak helyett közösségi portálok ugye milyen jó? Igazából 2 félen múlik a megoldás tényleg csak annyi, hogy ismerd meg kik is a barátaid és ne izguld össze magad attól fú, de jót tudtunk bulizni.
Aztán, ha nem jól választottál ignoráld, amúgy meg ki tudja kivel mikor hoz össze a sors újra egy jobb minőségben még ebben az életben. Számtalan példát tudok felhozni saját életemben is, hogy mikor kinek a szerepe erősödött vagy éppenséggel segített át egy nehéz időszakon
Mi nem jó a barátságban ill. mi rontja azt el?
Példának okádék, ha túl liheged. Van egy barátod tök heppi dolog örülsz amikor, annak van az ideje és amikor nem akkor meg nem. Lényeg hogy a helyiértékén kezeld.
Ha túl közel engeded...senki sem szent legyen egy kis privát zóna így nem fogsz esetlegesen nagyot koppanni
Ha kizárólagos a kizárólagosság semmiben nem jó mindenen/mindenkin kívül is van egy komplett világ odakünn. Ide tartozik még az egyoldalúság is.
Ha kizárólag lelki kukának használod a másikat, nem arra való
Ha a barátod téged használ kukának és látszólag semmi nem használ egyenesen imád a szarában fetrengeni és ezzel vegzálni, akkor két parasztlengő, egy kiadós dugás vagy egy 3 órás edzés terv megvalósítása a megoldás, ha ezekre se hajlandó hagyd nem áll módodban megmenteni azt, aki nem akar megmentődni (ja ne baszd meg a barátodat.... habár...nem ne...)
Nem bírom a beltenyészetes barátságokat mindenki mindenkivel és utána mindenki pillázik, hogy miért tűnt el az intimitás és a bizalom...na vajon? Két csaj sose fogja már egymást szeretni, ha volt arra példa hogy ugyanaz farkalta őket. Ez egy ilyen dolog ebbe ne keresetek sem megértést sem mást gusztustalan "normák" akkor is.
Milyen velem barátkozni?
eeeee
Én kategorizálok.
Vannak a közeli ismerőseim akiket gimiben vagy az első munkahelyemen ismertem meg ők mivel olyan 10 és 5 évnyi barátságot tudhatnak le velem mondhatni ők a közeli barátaim talán, ha ennyi időt kibírtunk barátilag az már nem véletlen. Ezeknek a kapcsolatoknak már van múltjuk láthatóan kölcsönösek és nem hamvadtak el azért, mert adott helyről kikerülve megszűnt a kényelem.
Vannak azok a barátságaim, amik viszonylag frissek ám láthatóan kölcsönös és sem idő sem távolság nem töri ketté.
És vannak a spanok akiket szintén nagyon tudok értékelni hisz a szürke hétköznapokat ahova vet az élet ott ők színezik ki. Ha pl.: kikerülök majd egyetemről nem biztos, hogy ezek a kapcsolatok fent maradnak, de most jó, hogy vannak :)
Ami másoknak problémát szokott okozni:
Nekem van egy értékrendem ebbe én beleszólást nem nagyon viselek el. Pár évvel ezelőtt megpróbáltak (x ;y) a saját elképzelt kis világába igazítani nem jött össze. A külsőmet senkinek se hagyom változtatni a belsőm meg, amúgy is változik, mert muszáj.
Jó páran hitték azt jaj, de aranyos alacsony kislány biztos azt teszek vele, amit akarok. Nos...nem
Beleugatásról még annyit nekem mindig meg voltak azok az emberek akikekhez fordulhattam, ha bajom volt, így az önjelölt világmegváltók hagyjanak szépen békiben.
Ezenfelül én mindig megmondom a véleményem meg az igazat ezért se vok túl népszerű, de részemről 8.
Ja a kedvencem az,hogy többnyire ilyen egész napos talikat szoktam szervezni és már jó sokan mondták, hogy vannak olyan pillanatok mintha szomorú lennék és haragudnék rájuk. Nem én ilyenkor is képes vagyok kiszakadni csak azért, mert jól érzem magam és örülök hogy velem van X , de elő szokott fordulni hogy gondolatban a Himalája tövében sétálgatok és a jakok tenyésztéstörténetét elemzem. Aztán pár pillanat és visszatértem...tudod ikrek...
Számomra a barátság egy olyan dolog, ami egy idő után múlttal rendelkezik kölcsönös személyes jellegzetességekkel bír. Időt hagy, jobban esik a másikkal lenni, mint otthon a gép előtt dögleni. Aránylag találunk közös pontot viszont kevés a párhuzam. Minden barátomat másért szeretem.Ott vannak, ha kellenek és ott vannak csak úgy brahiból, mert az jó.Vagy egyszer csak feltűnnek átvisznek a szakadékon és eltűnnek egy időre. Szeretem a személyes találkozókat rítus-szerűen megélni. Szeretem a sokszínűségüket különbözőségüket az én barátaimat összeengedni nem nagyon lehetne. Nem is kell. A bazsajgós, teátrális szirupos, ömlengés helyett természetes árcok vegyenek körbe, akik elfogadnak és engem se ver ki tőlük a víz
Sajnos nem tudtam ide besűríteni mindent talán majd még írok erről a témáról , de jelenleg ez van.
