Áhítottak

Ó áhítottak vagytok, mint szarvasbika az erdőn
Ó büszkén ős titkot rejtőn

Ó vágyott testek mi színizom és édes vér
És vérző csókotok színmézet kér

Ó áhított ékes vad mit űzni hajtani érdemes
Csermelytiszta lélek s a lét oly nemes

Vágyott szerelmesem,  nem ismerem
Nem látom, nem hallom csak érzem

Derengő ezüst éjszaka
jöjj értem engem akarva

Mert én nem hajlok, mint fűzfa
Én hallgatok csodát várva

Ó áhított ölelés kellesz nekem
Óhajom veszendő mindenem

Hajdan volt álom, most eszembe kerül
S a fájó múlt elszenderül

Ó áhított vagy nékem, mint ékes kos
És a te kezed bajt és bút mos

Boldogságot s talányt erdő rejtekén
Két karod közt lélek mélyén  meglelém

Vágy

Most, hogy újra vannak vágyaim igazi pezsgő, szenvedélyes kis képzeletcikázások hmmmm egyszerűen annyira jó.
Most, hogy nem íztelen a világ és még a zene se néma azt se bánom ha csak sóvárgok...
mert még ez is szórakoztat,.
Hogy az eszemben vagy/vagytok.
Szép ez a jelen. Persze aminek meg kell történnie ajánlom, hogy megtörténjen!

Hiányzott ez az érzés hogy a mostban állva cikázzak a valóság okozta örömben...ahogy attól elszoktam. Mert hát igazán ráérek elégedettnek lenni és ezt megtartani.