Vadgazdás bográcsolás

Volt tegnap ilyen kedves kis iszogatás meg bográcsolás fent a VMI-ben. Fel is slattyogtam annak reményében hátha kicsit alakul még a kép kikkel is járok együtt. A kaja jó volt a pia bőséges, volt tangóharmonikás, dalolásztunk ettünk ittunk néhány poén még jó is volt. Jelen volt pár kedves tanár ebből is látszik ki a jófej, aki megjelenik. Megtáncoltattak ez úgy nézett ki hogy a  mattrészeg Feri lökött-pörditett rajtam 3 akkorát hogy harmadikra a földön fetrengtünk és én voltam alul. Vicces volt, de volt aki megkérdezte jól vagyok-e. Akkor még jól voltam. Na búcsút intettem a még jelenlevő szimpatikus társaságnak. Lépkedek ki nem vettem észre egy apró lépcsőt akkorát nyaltam, hogy bezsibbadt a térdem. Gyorsan vonulok tovább inkább vonszolom magam. Érzem, hogy valami nem 100 a szimatban, belenyúlok full nedves az egész kétségbeestten mentem Zsófi fényképezőjét a zsebembe. Nyúlkálok tovább lámpafénynél látom, hogy csurom vér a kezem folytatom a kajtatást megtalálom szegény kis laposom törött maradványait. Hát eddig is éreztem a pálinka szagot mostmár tudatosult, hogy az áztatta el a retikulöm. Mászok fel a koliba húzva magam utána a kárcos aromaterápiát. Közbe fura arcok integetnek nekem a kondi-terem ablakából. Felérek, Zsófi beenged viccesen köszönök neki a véres kezemmel majd  gyorsan kirámlok mindent a szimatból. Semmi nem ment tönkre a zsák anyaga felszívta a folyadékot. Zavar elhárítás után megcsodálom a térdem az is véres és randa és ha nyomkodod édesen tátog a seb mint valami oroszlánszáj. Fogok néhány pzs-t pálinkát azt törölgetem üvöltve a sebeim gyerekkorom óta minden bajomra szeszt kapok. Zsófi a fejét fogja erőssen bizonygatja hogy nem vagyok normális. Ugyan már. Végezetül ittam még egy kis teát bután bámultam a fészbúkomra elköszöntem a még becsekkolóktól oszt falfele fordultam és kb 5 perc után aludtam. Így ért véget ez is.