Ocsmány felsőbbrendű élet, örömtelen volt már minden minen ami történt. Hiába a siker a szó az érzés elmarad.
Lelkieket elhanyagolni és bezárni önnön érzéseinket, hogy nehogy már véletlenül elszenvedjük a csalódás fájdalmát. De ha folyamatosan örömmentesítünk, akkor minden egy fájdalmas sáros fosizű katyvasz. És természetesen bele kel rúgni lehetőség szerint páros lábbal patkolva, aki jelen esetben a legtöbbet jelenti. Előbb kell bántani mintsem ő bántson elébb.
Pedig a való érzéseit hazugság nélkül kikiáltaní a legjobb. Az oldás mágiája a feloldás rítusa melyben utat engedünk végre az igaz érzéseknek vállalva azt és elengedve a félelmet, mert a világ egymásba fordul megújul és mindig adni fog valamit amibe kapaszkodni lehetséges meríteni érdemes. De a amíg a kizárólagos egó épül záródik a lélek és csak az írigy keserű elszigetelődés marad, sikeres ugyan az ember de az örülés képességét veszti el és nem érti mire ez az üresség.
Most színes a világ saját magamat kaptam vissza megújulva és egy nagyon kedves hölgy segítségével, aki mint teljes kívül álló nyitotta meg azokat a csatornákat melyeket félelemből, gőgből zártam be. Amit ő elkezdett azt Szilvizet fejezte be.
És akik körülöttem vannak azok vannak, semmi értelme 10 körömmel kapaszkodni bármibe is, így vannak a helyiértékek megadva és jól van ez így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése