Napfény rejtekén

Szombaton Annával letódultunk a Dunapart-lovardába. Valamikor 20ezer éve jártam oda,de annyira nem voltam elragadtatva habár közel volt hozzám. Most a lovit átpakolták, felújították, szép lett kulturált. Jani bácsi is kedves normális volt, mikor összefoglaltam neki az eü-s hülyeségeimet, látszott rajta hogy fogta a dolgot. 
Helisoskát kaptam, Anna meg Marcit. Semmi elvárásom nem volt, amúgy sőt az utolsó pillanatig le akartam mondani el akartam tévedni majd sztoikus nyugalommal fogadtam el, hogy majd 1 év után újra lovon vagyok. Hiányzott a ló, a ,mozgás, az illatok a hangulat. Ráadásul az idejáró gyerekek köszönnek, mosolyognak normális lószerető gyerekként viselkednek. Egy szó mint száz megérte több mint jó volt 120 centis póni után egy egyhetvenes ívelt nyakú pacón azért érdekes volt, de ezt is szeretem.
Meg a lovat...szeretek lovagolni...ki hinné...