2012. augusztus 24., péntek

Szóhalom

Valahogy úgy érzem metaforák, hasonlatok és tanmesék nélkül az élet rideg és elviselhetetlen.

Senki nem lehet olyan kegyetlen önmagával, hogy csak a realitásba menekül.

Az életem olyan, mintha légypapírral akarnék origamizni.

Nem szeretlek, csak a vágyaim elégítsd ki, de mi van, ha az a vágyam hogy szerethessek...?

Volt, volt, ami volt.
Megadatott.

Legszebb pillanatok egyetlen, megnyilvánuláson múlnak.
Az élet kiszámíthatatlansága, az élők változatossága adja a világ fényes oldalát.
És azt, hogy végeredményben van értelme...

Emlékezhetnél, hogy ki az, aki vagy! Ugye üres értelmetlen szinte klisés, de túl fontos kérdés...

Csodás békülős este után csatak másnaposan találtam hazafele 5000 Ft-t. :)




Mit hoz még...?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése