Pusztító düh, hatalmas csalódás mar. Üvölteni akarok ütni, rúgni ,tépni, harapni, pusztítani. Aztán belegondolok, hogy miért is? Engem már nem érint, nem fájhat, elegánsan elsuhanok. Metaforikus nagymacska, avagy jávor felugrik egy sziklára vagy körbetekint és csak önnön örömeit tartja számon. Védelmező tudat, nagy erők szenvedésnek nyoma sincs. Kínlódni akartam...de nem megy mindenem meg van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése