Mennyi szép mese, kitalált emlék. Tomboló öröm, sosem érzett boldogság. Megint kívülről szemlélem saját sikereimet. Mást se csinálok csak a pipákat teszem ki a célok mellé. Hinni merek, de elhinni...azt nem. DE az, akkor is ott van az a DE. Mert a fájdalomról, nehézségekről, és a nem vártról nem szól a fáma. És...? Örökkön lerágott csont és ténymegállapítás: nincs az életben csak fekete és csak fehér.
Átmegyek novellásba:
Mindig vannak különleges emberek és különleges lovak és ők néha találkoznak.
A szabadság igaz útja csak lóval járható.
Azt a helyet találd meg hol emberség van azt az embert kiben harmónia lakozik.
Ahogy elképzelem minden patadobbanás minden vágtaugrás közelebb visz ahhoz, amit eddig csak üvegen át tapinthattam. Szabadulnék a fájdalomtól és a félelemtől, ahonnan gondoltam ott nem ismertem, de itt nagyon is valós. Ám van,ami elnyomja. A félelem se félelem csak tudom, hogy mi lehet a pakliban. Szavak nélkül fölösleges kirohanások nélkül a maga természetességében elfogadni azt, ami megadatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése