Szavak
Sokan vagytok ti átlátszó üvegemberek
Sekélyes valótok előttem reped meg
Vérgőzős hazug mocsárban keresítek
Kergetitek nem létező áloménetek
Szóból van a vértetek, hangból a kardodok
Vagytok kik Semmiért elismérést akartok
És mikor a szófátyól fellebben felettetek
Tetteitek helyet csak fröcsögni mertek
Mert feledésbe merült minden szépen
Emlékeztek, elmerengtek a büszkeségen
De már ez csak üres zajburok
Szó volt, mert tenni s akarni nem tudtok
Ki előtt az igaz énetek megjelenik
Ott a hanglovagokat azonnal elűzik
Üres szavaik meghallgatást találnak
Egy másik szóhölgy hamisságának
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése