Reveláció

 Pénteken elbaktattam a belvárosig, hogy Énivel találkozzak aztán levillamosoztunk és buszoztunk a térképről. Jó szokás szerint megint hónapok óta nem találkoztunk, de most nem ragozom, hogy miért nem távolság, idő stb. stb. Időközben összevakartunk még egy Maurát is, hogy teljes legyen az összkép. Mint az lenni szokott az adag keserűség a vidám csevegés közben kivándorol illetve inkább kibukik az ember lányából. De jól van ez így nem sorsunk feletti melodrámáról van szó. Ám most megint utalgatni fogok és lejegyezni néhány számomra fontos megállapítást. Hónapok óta nem éreztem magam már egésznek.

-Miért van ha nem úgy és nem olyan célokat érek el amilyenket akarok? -Mert nem ezért van.

-Elindultam, elkezdtem nem az igazi... ennek KELLETT volna lennie. -Hogy akarsz eredményt, ha rosszul állsz neki rossz eszközökkel?!

Mit is mondhatnék? (Általában)  az újrakezdéshez nem elég észérv, egymás után 3-szori fizikai kísérletekkel bizonyítható megállapítás. Az újrakezdéshez egyfajta belső teremtőerő szükséges, ha ez nincs a bólogatáson kívül nem sok minden fog történni. Földöntúli érzés a páli fordulat.
A szerelem önmagában édes kevés arra ne alapozz.
Minek váasztanám amikor az ablakon túl ott a szabadság? Bátorság, kitartás

Idő: te jó ég mennyit tudom ostorozni magam, ha nem szerzek meg valamit az első5 percben. Nem ez a lényeg hanem az ha már az enyém. Mert akkor az már az ENYÉM mi több jó eséllyel önerőből. Köszönöm Éni!

Valamint még mindig lenyűgözően hatnak rám a kapcsolat játékok akár negativ akár nem. A sors kirakósszerű egymásba fordulása, ha érzem ez így korrekt.

Mindennek a tetejében zúztunk a szőrösekkel is. (Mert csak így nevezik őket összefoglalólag )

 

Napi vigyor

 

Szaffi szőrgolyó

 

Átok baba

egy kis argentin dog, egy kis staffi, hát nem csodás?