Tünékeny tündér az érzelem
mint aranyhíd az alkonyi vizeket
Bezárok minden ablakot
szívre szájra most teszek lakatot
Odamentem a padhoz egy apró furcsaságért
Meg a fához is
Szép remények, hívó messzeségek
soha el nem múló látomás
vagy talán puszta
akarás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése