Most, hogy régi Favos barátnémmal együtt lovazunk elkerülhetetlen módon szóba kerülnek a Favos élmények: A sikítás, a rettegés, halálfélelem...na jó nem...nem teljesen az. Jó kis lovarda volt az fénykorában felejtethetetlen arcokkal megáldva. Mivel nekem igen erősen meg maradt egy arc, megkerestem fészen. Rekord idő alatt összekerültünk B.G-vel. Jóindulatú haverommal 7 éve nem találkoztam ennek ellenére nyitottan, kedvesen amit kínálni tudott azt kínálta nekem. Csodás 3 órás terep, kikocsizás, séti a faluban és Csillagvirág. Nem akarom túlspillázni a dolgot az elmúlt 2 évben a lovasvilág megevett, megrágott, kihányt és kiköpködött. Úgyhogy verem a seggem a földhöz örömömben, igyekszem a dolgot elfogadni és megdolgozni is érte, ahogy megegyeztünk. Nem egy barátnőmet készülök elvinni a Picurkába. A héten sok dolgom lesz a promó anyaggal, de hát szerkezgetni mindig is imádtam. Különlegessége a terepnek hogy lehet a Dunában locsi-pocsizni. Meg fára mászni lóhátról. Igen érdekes volt az olajfák árnyékába szerencsétlenkedni. Hogy ne kaszáljam le se a hátam se az arcom inkább belekapaszkodtam a fa lehajló törzsébe, hagytam hogy a ló kimenjen alólam. Lehuppantam a fáról leporoltam magam, szakadtam a röhögéstől, összeszedtem a kalapom a lovam, aztán lehűtöttem magam a Dunában. (valahogy nem volt hely forogni lovasostul)
Pónik mellett van 2 nagyobb ló, 2 fjord meg számtalan lehetőség. B.G.-vel meg jól lehet együtt dumálni és dolgozni. Remélem, ahogyan ő is mondta eredményes lesz a kapcsolat. Én meg ügyesedni, rutinosodni akarok már nagyon...illene
Csillike pancsikol
Csillag és Bolygó Kövér
Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa. Sok kép, mesélni való és honlap lesz a lovardához
