Gyengéden vezet mintha csak egy ezüst szál lenne. Finoman teríti ki elém mindazt amire vágyom. A gondviselés ott van a levegőben úgy érzem irányított a sorsom. Szép és gyengéd. Akarom, sóvárgok utána és sosem adom fel. Minden vágyam ott van a szabadságból szőtt finom fátyol. Benne vagy egykor megálmodtalak és most a való fest le. Különleges érzés a belsőmben van a véremben van, de mint ha ezer szíj kötne le sehogy sem tör elő. Pedig úgy vágyom rá érezni akarom. Most már elhiszem csillagom, hogy létezhet. Te ott vagy lágy fuvallat megérint és én megremegek. Nem tudod mit adsz nekem át mekkora kincset, álmot. Csak remegek el akarom magam engedni. Tarts meg kérlek. Évek óta vártam rád és mindarra, ami benned van általad leszen való.
Valahol léteztél sosem feledve emlék az emlékben törjön most felszínre. Nem is ismerlek, de akarlak.
Szakadjék ki a lelkem kezemben akarom tartani azt a bizonyos üveggömb világot. Szavaid a lelkemig érnek, kezeid elérik testem? Istennő leszek egy isten oldalán? ....aranyszín paripán. Miért ne tehetném meg, miért ne élhetném át? Nem véletlen az a sok régi gondolat. Válladra hajtom fejem, kezedbe adom életem. Hisz te már félig átnyújtottad nekem azt. Várom mit ád a sors... zöld mezőket, vad szenvedélyeket szélből szőtt szabad életálmokat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése