Összetörve és azután

Valami volt. Konkrétumokat direkt nem írok le, de borzalmas volt. Nem elég, hogy az  a bizonyos kártyavár összedőlt, de a kártyák elvesztek és pótolhatatlannak tűntek. És nem elég hogy se kártya se más még a semmiből és vettek szipolyoztak elfele. Azt hinni hogy eme rengeteg rosszat fogom átalakítani és naívan jóindulattal fogok épülni jó nagy baromság volt. Most újra ott vagyok az a régi ösvény megint aranyszínben tetszeleg. Ismerős az illat üde, lelke van a fénynek egymásba ér a világ összeáll a kép. És, hogy Csillag után mi lesz nem tudom. Nem hajszolom egyetlen tiszta szerelmem egyelőre egy, meg nem született csikót lovagolok lélekben a létezőknél csak asszisztálok létüket élvezve. Most jó ísmerős már az érzés.


Kurázsi mamától:
Új Tavasz jön, zöldül a fű friss zöld borul a hantra már
De aki nincsa a föld alatt
Kapcát cserél talpra áll

És ez, most nagyon....