New Age betegségek egyike, hogy mindent marha tudatosan okosan akarunk megoldani. Dicséretes dolog felismerni a hibát és arra megoldást keresni, nem is a probléma. A probléma ott kezdődik amikor a hibamegoldás és ezáltal az elemzés, önanalizálás már nem tud leállni és egy átlag beszélgetés is az sajátmagunkról sajátmagáról szól.
Magyarán annyira belelovaltuk magunkat a problémamegoldó és analizáló szerepbe, hogy ezt túlzásba esve az analizálónak saját maga lesz a hobbija és totál önmagát ajnározva magyarázva kizárólagos lesz a téma: önmagáról képes csak beszélni. Ez egy másik problémát (new age betegséget) szül az önhobbista problémái és elemzései által akar érdekessé válni.
Megint csak elmondanám nem az elemzéssel van a problémám (csak az elemzés egy idő után már nem vezet sehova csak toporog egy helyben és elfelejt élni)
Nem is azzal, hogy foglalkozik magával (nekem is volt erre szükségem és szokott is lenni) hanem mint a legtöbb esetben a kizárólagosság veszélyes.
Ezoterikus vonalon minden mindennel magyarázható és egy kicsit spirkosan lilára festeni magunkat könnyen szerzett izgalom szürke kis életünkben . Na most ezt is lehet hitelesen csinálni ezt is lehet ésszel csinálni és ez is látszódhat az emberen hogy zsigerből jön nem pedig egy felvett viselkedés.
Kb mint nekem hajdanán a szubkultúra, nem azért gótutam be mert az milyen fú de izgi hanem, mert eleve késztetést éreztem arra, hogy a szubkultúra legyen az életem része: előbb vonultam fekete csipke cuccban mintsem ,hogy tudtam volna ja azt gótnak hívják.
És nem azért vonzódom a spirkó-világhoz mert menő vagy mert segít magyarázni életem bizonyítványát, hanem mert belső késztetés, amit voltaképp a természetszeretetemből természetközpontúságomból lehet eredeztetni.
Semmivel és senkivel nincsen probléma, ameddig az hiteles.
