Volt egy 9 éves kapcsolatom, amiről azt hittem sose lesz vége és most olyan mintha egy totál más emberrel történt volna az meg mármint a kapcsolat. Nem vagyok egy nagyon érzelmeket túlbonyolító ember állítólag gyorsan váltok és pragmatikus vagyok. Fura. Néha úgy érzem kitöröltem mindent...mindentől hajlandó vagyok elszakadni , ami az emberi kapcsolatokat jelenti, felteszek mindent egy lapra és a másik reakciója alapján döntök. Tudnak hiányozni emberek, dolgok állapotok, de nem szeretem magam függővé tenni... Elszakadtam barátoktól is persze hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tudtam hogy ezek gyönge lábakon álló kapcsolatok voltak. Más értékrend más területein voltunk érdekeltek az életnek. Nem, nem a kapcsolatok hiánya az én félelmem....Számomra a legnagyobb rémálom a stagnálás, a beragadás a változtatás lehetőségének hiánya, bemerevedés ez egyféle, ha nem ugorhatok neki az ismeretlennek az újnak. Korlátok (ez nem szabály nélküliséget jelenet a szabály az jó már ha én hoztam őket) megkötések és a következetlenség. És még valami tűnt el az életemből, amit egyszerűen nem tudok hova tenni....és az a vívás...ugyanúgy mintha mással történt volna meg, mint a fent leírt kapcsolat. Hihetetlen sokat kaptam az Ars Ensistől és az edzőimtől csapattársaimtól, de oda sajnos már nem én mennék vissza....ez is az a bizonyos folyó, amibe kétszer nem léphetek bele. Elmúlt és vége van. De az emlékek és a megszerzett tudás örök. A mostani életem félelmetesen ismerős, mintha mindig ez lett volna így életem volna, valószínű, mert így akartam élni. De mégis nehéz fájdalmas és ijesztő volt ide eljutni. Ez az élet mutatta meg azt, hogy kivagyok valószínűleg nem maradhattam az, aki az elmúlt kapcsolatomba voltam és fura, de nem érzem szükségét tündérharcososat játszani időről-időre, pedig nagyon jó volt és kellet. De belenéztem valamibe egy tükörbe és sallangok nélkül láttam magam. Ez felért egy őrülettel, de megérte nagyon is. Hogy mi a legjobb? Az önállóság a függetlenség, ami belülről jön.
Hogy miben fogok még változni nem tudom? De tudni fogom mindig, hogy mikor kell lépnem indulnom, akarnom, maradnom....
Az önállóság és függetlenség egy felbecsülhetetlen dolog, amit én sem adnék oda semmiért sem. Erős vagy, ezt már elsőre is láttam. :)
VálaszTörlésKöszönöm jól esik ilyet olvasni :)
Törlés