Eljött az amitől ezidáig a legjobban rettegtem.. nem megyek edzőtáborba, kész lett a kardom úgyhogy a kettőt együtt már nem tudjuk kigazdálkodni. Igazából elkezdhetnék agonizálni, de minek, megyek jövőre. Itt van maraton , a vizsga kis lovaglás a Bakonyban meg gólyatábor, ami jó 5 napos lesz. Igen felvettek a Tan kapujába, ami azért senkit nem lep meg, de mégis csak felemelő érzés. Igazából most ez határozza meg a napjaimat vééégre újra közösségbe kerülni, Hiába imádom a nyarat és a meleget folyton azt a qva őszt várom...
Jó volna megélni azt a pillanatot, hogy pl.: elégedett vagyok nem várok semmit, senkit, nem akarok mindig mást, mindig többet...csak úgy elengedni magam na most jó, de nem megy, mert mindig a következő lépést akarom megtenni, a következő sort elolvasni...mindig.... na és most mi lesz???
De az igénylista momentán üres. Kézzel fogható dologra most nincs különösebb szükségem. Társakra, társaságra, tevékenységekre most annál inkább kész lettem a tanfolyamokkal csak azt a bizonyos pontot kell feltennem az i-re és szabad vagyok és valahogy úgy érzem,hogy majd szeptembertől az iskola szabályszerűsége fogja meghozni a teljes békét . (és itt most jönne egy rakás szitok és utálkozás a Szent Pityura, mert, hogy az bezzeg milyen szar volt, de minek, nem szar csak nem vagyok vele kompatibilis)
Sokakkal vagyok úgy, hogy ki kell várnom őket, tisztelvén azt a kikötést, hogy a kapcsolatoknak idő kell, de mennyi ígéretes kapcsolat van születőben !
Még mindig félszavak, pillantások és gesztusok alig érzékelhető mámorában tespedek....
Tényleg ciklikus az élet? Igen az csak fel kell ismerni és talán a következő ciklus már mentes lesz az előző hibáitól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése