Mélységes kétségbeesést tud okozni az a tévképzet ha épp úgy érzem/érezzük, hogy nem fogok/fogunk változni illetve a környezetem/ünk nem fog változni sem a lehetőségek sem más lapok amit a sors kiosztott.
Nos ez felejtős, változni mindig fogunk olyan nincs hogy nem legfeljebb bizonyos dolgokhoz túlságosan ragaszkodunk ezáltal úgy érződik a világ vonult el mellettünk, és mi ugyanazok maradtunk. Avagy a negatív irányba való változás melyet visszaforgatni a legnehezebb.
Ha minden borul akkor tanácsolják azt általában hogy tűnj el a munkahelyedről dobd ki a párod stb.
Nem hiszem, hogy eleve rossz helyzetben még tetézni kell a veszteség érzetet vagy magát a veszteséget. Csak is mélyen magunkba nézve láthatjuk, hogy adott esetben valóban a szakítás a megoldás vagy a felmondás.
Én is a padlón voltam persze meg is kaptam neked szakítanod kell Gerlével...ó hogyne.
Az viszont bejött hogy az egyetemtől szabadulni kell, de ez csak világi szinten jelentős.
Igazából ami a legjobb hogy gátlásokat, beidegződéseket, szokásokat tudjunk elengedni változtatni fel és lerakni. Rugalmas vagyok ilyen téren tehát könnyen előfordulhat míg valami szokás az alfám omegám volt attól egyik pillanatról a másikra szépen megszabadulok. (én az itt leírt szokásokról pontosan tudok, de nem részletezném aki ismer az se biztos, hogy tudja)
A gondolat amit itt most végig vittem ismételten a belső változásról szól, ahogy mi magunk mint kis világok megélik a változásukat úgy rezonálnak, reagálnak rá a nagy és nagyobb világok. Az örökös kölcsönhatás miatt....
Egyelőre ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése