Tegnap rendkívül békés hangulatban telt a délelőtt, annyira békés volt, hogy vagy telehányom a gyomoridegtől a kertet vagy felhívom Shanktit. Nos inkább a telefonos segítségre szavaztam úgyhogy felmásztam a susulykai imaházba. Baromi jó volt úgy eltévedtem a Pereszke utcában, mint a szenny. De végül meglett. A buddhista misszió imaházában pont az a végtelen nyugalmas légkör fogadott, amire szükségem volt. Órákig olvastam volt időm beszélgetni, meditálni, macskát simogatni. Lenyugodni.
Kikölcsönöztem 3 könyvet. Most érzem csak igazán a mélyedés jelentőségét, a felismerést, elszámolni a hibáimat, tévedéseimet. Rálátást kapni mi és, hogy válhat a javamra és , hogy nem fogom mérgezni tovább a környezetem.
Azok, akik nem ismernek valsz nem értik miről szólnak ezek a sorok. Akik ismernek remélem, most vidulva konstatálják, hogy kezdek visszatérni az ösvényre, amit valaha biztonsággal jártam.
Sokba fájt nekem ez az év...de nagyon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése