Május 31-én Viktor volt kedves felvarrni rám Hubertust a szarvast. Én nem akartam, hogy így hívják ez így alakult. Majd lesz róla kép most nem kotrom elő a gépet bocs. Sajnos nálunk ezért kitagadás járt úgyhogy tajtékzó mammert otthagyva beköltöztem Enihez (soha többé nem vagy ember úristen szarvas van a válladon) Banyek.
Az élet teljes reménnyel telt ugyanis költözni akartunk. Monoron kinéztünk egy tanyát és még egyet, tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tűnt. Picike ház hatalmas platz és istálló Éni és majdan az én lovamnak kecskémnek. Komoly hosszútávú szép sorjában építgetős tervnek néztünk elibé. Aztán jött a túlszéphogyigazlegyen...akkor nem igaz. A házat nem lehetett zárni a 1000 négyzetméteres bazi kert 200 volt az istállóról ne is beszéljünk. A környéken élők sem magyarok voltak khm. A másik ház, amit kinéztünk az meg kizárólag akkor jöhetett volna szóba, ha legalább egy autónk van. Ingatlant márpedig ki/el akarják adni ezért nem átallanak szépíteni a helyzeten. Csak sajna előbb-utóbb realizálódik a dolog. Hát maradtunk rákosröcsögén. 2 hétnyi megfeszített várakozás hiszti és feszkó után, akkorát koppantunk hogy talán még most is kong. További kudarcok, hogy barátosném imádott kutyáitól meg kellet válnunk. Éljenek a szomszédok és a rosszindulat. Most várunk. Reményeim szerint szeptember lesz az én hónapom. Alakuljon a legkedvezőbben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése